Talajigény.

A lucerna a talajjal szemben igényes növény. Ezért a lucerna eredményes termesztéséhez mély termôrétegû, jó vízgazdálkodású, meszes vagy közömbös kémhatású, középkötött, tápanyagokban gazdag talajokra van szükség. 
 A lucerna nagyon érzékeny az altalaj minôségére és az altalajvíz mélységére. Kedvezô, ha az altalajvíz 3-5 m mélyen helyezkedik el, és csak átmenetileg emelkedik fel magasabbra. De, ha tartóssá válik az emelkedés és eléri az 1-1,5 méteres talajvízszintet, akkor a lucerna élettartama és termôképessége erôsen lecsökken. Különösen a pangóvízre érzékeny, amely fôleg a rossz vízvezetô képességû talajokon jön létre. 
 A lucernatermesztés sikerének nagyon fontos feltétele, hogy a talaj megfelelô mennyiségû meszet tartalmazzon, hiszen 10-12-szer annyit fogyaszt belôle, mint a búza. A mészben szegényebb talajokon csak akkor termeszthetô, ha az altalajban elegendô a mész. 
 A meszet egyébként nemcsak tápanyagként igényli a lucerna, hanem a talaj kémhatása miatt is, mivel savanyú talajokon a Rhizobium meliloti rosszul fejlôdik, így a növény számára fontos nitrogéngyûjtés lehetôsége erôsen lecsökken, vagy el is marad. Ezért a lucerna csak a semleges, vagy gyengén lúgos - 6,5-7,5 pH-kémhatású talajokon érzi jól magát. 
 A nagyon lúgos és szikes talajokat sem szereti, de meszezéssel, vagy digózással javított szikes talajokon már termeszthetô. A szikesekhez hasonlóan a savanyú talajokat is meszezéssel tehetjük alkalmassá a lucerna termesztésére. 
 A meszezés - és más talajjavító eljárások - jelentôsége az, hogy a hagyományos lucernatalajokon kívül minél többféle talajon termeszthessünk lucernát. Ezért a talajok megítélésénél ma már az a lényeges, hogy a talaj alkalmassá tehetô-e, vagy sem a lucerna termesztésére. 
 A lazább talajok kedvezôbbek, mint a kötött, rossz vízgazdálkodású agyagtalajok. Egyébként a kötött agyag- és a laza, de jobb homoktalajokon is termeszthetô a lucerna, ha mésztartalmuk elegendô. 
 Összefoglalva, a lucerna termesztésére sorrendben a következô talajok alkalmasak: mezôségi talajok, lazább réti talajok, semleges kémhatású barna erdôtalajok, jó minôségû vályogos homoktalajok, javított szikes talajok, javított erdô talajok, réti agyagtalajok és jobb minôségû barna homoktalajok. 
 Nem termeszthetô: a savanyú, mészszegény altalajú, a nagyon kötött, rossz vízgazdálkodású, köves, kavicsos, durva szemcséjü talajokon, a laza - fôleg savanyú - homoktalajokon, valamint a magas vízszintü láptalajokon.

---

Terület megválasztás, növénytársítás és vetésváltás

 Terület megválasztás. A terület kiválasztásánál a talajigényen kívül figyelembe kell venni, hogy a lucernát több évig /3-4 év/ termesztjük egy helyen. Ezért az üzemi vetésterületnek csak egy részén kell évenként új lucernát telepíteni. 
 Akár tömbösítve - vetésváltásban - akár mellékszakaszon termesztjük a lucernát, azt mindig vegyük figyelembe, hogy a lucerna 3-5 évnél korábban ne kerüljön ugyanarra a területre, és az új lucernavetés - a rovarkártevôk miatt - ne kerüljön a régi lucerna közelébe.

 Növénytársítás. A lucerna jól társítható növény, különösen azokkal, amelyek alapgépei a lucernánál is jól felhasználhatók. Jól társítható pl. a búzával és a kukoricával.

 Vetésváltás. A lucerna az elôveteményekre különösebben nem igényes, ezért a jó kultúrállapotú talajokon minden elôvetemény után eredményesen termeszthetô. Kalászosok és kapások után egyaránt sikeresen telepíthetô, ha a talaj lucernatermesztésre alkalmas és tápanyag-ellátottsága megfelelô. 
 Egyébként, hogy milyen elôvetemények után vetjük, az attól is függ, hogy mikor telepítjük a lucernát, tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítéshez általában könnyebb a megfelelô elôvetemények biztosítása, mint a nyárvégi telepítéshez. A nyár végén vetett lucerna megfelelô elôveteményének megválasztására már nagyobb gondot kell fordítani. De itt nem annyira a gyomosodás elleni védelem a fontos, mint a jó minôségû nyirkos magágy biztosítása, ezért csak korán lekerülô elôvetemények után vethetô a lucerna. A leggyakoribb elôvetemény ilyenkor a gabona - ôszi árpa, vagy korábban beérô búza. Egyébként a nyár elején lekerülô jó búza elôvetemények, mint amilyenek az ôszi és tavaszi keveréktakarmányok, a korán lekerülô ipari és kapásnövények /repce, korai burgonya, stb./ a lucerna részére is megfelelôk. 
 A jó minôségû, gyommentes magágy biztosításához a tavaszi telepítésnél is elônyben kell részesíteni a korábban lekerülô növényeket. 
 A lucerna a talajok termékenységére kedvezôen hat. Jó elôvetemény hatását a kapásnövények /burgonya, cukorrépa, stb./ értékesítik legjobban, de az idôben - a második kaszálás után - lucerna jó elôveteménye az ôszi búzának is.

---

Tápanyagigény és trágyázás

 Tápanyagigény. A lucerna nagyon tápanyagigényes növény. A nagy szénatermések eléréséhez elég sok tápanyagra és jó tápanyagellátottságra van szükség. 
 Ismeretes, hogy a lucernaszéna tápanyagokban és ásványi anyagokban igen gazdag: 100 kg lucernaszénában átlagosan 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5, 1,5 kg K2O, továbbá 3 kg CaO és 2,5 kg MgO található, amelyeket a N kivételével mind a talajból vesz fel a növény. A makroelemek mellett kisebb mennyiségben mezoelemek /Mg, Na, S/, nyomokban pedig mikroelemek /B, Co, Cu, Fe, Mn, Mo, Zn/ is találhatók a lucernaszénában. 
 A lucerna fajlagos tápanyagigénye 100 kg szénára vonatkoztatva: 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5 és 1,7 kg K2O, ami összesen 5,1 kg NPK-hatóanyagnak felel meg. Természetes, hogy a lucerna fajlagos mûtrágyaigénye és a konkrétan felhasználásra kerülô mütrágya mennyiségek még sok tényezôtôl függnek. 
 A tervezett lucernaszéna-termés elôállításához szükséges NPK hatóanyagok felhasználását azonban több tényezô is módosítja, pl. a termôhelyek talajainak kultúrállapota, valamint az, hogy öntözik, vagy öntözés nélkül termesztik-e a lucernát. 
 A szükséges N-adagok meghatározásánál pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy a lucerna N-igényét csak részben kell kielégíteni. (A túlzott N adagolás többek között csökkenti a baktériumok N-megkötô tevékenységét). 
 A nitrogéntrágyázás hatékonysága a termôhelytôl és a lucerna használati módjától függôen változó, de az nem vitatott, hogy a kezdeti fejlôdést serkentô "starter" N-trágyázás nagyon fontos és hatásos mivel ilyenkor szimbiózisban élô baktériumok tevékenysége még nem kielégítô. 
 Ezért - a kezdeti fejlôdés elôsegítése érdekében - még jó lucernatermô talajokon is adjunk a lucerna telepítésekor nitrogénmûtrágyát. /A N-mûtrágya mennyisége nagyon változó: általában a várható termésátlag alapján számított N-adag 20-25 %-a; jobb talajokon 30-60 kg/ha, gyengébb talajokon 60-80 kg/ha N-hatóanyag adható a telepítés alá./ 
 Az idôsebb, termôlucerna N-mûtrágyázása fôleg az öntözéses és a füves lucernatermesztéskor gazdaságos. Egyébként a lucerna N-fejtrágyázás hatékonysága legnagyobb mértékben a talajok kémhatásától és mésztartalmától függ; savanyú talajokon sokkal hatásosabb, mint meszes talajokon. 
 Öntözött lucerna esetén - ahol több a N-mûtrágya - a számított adagot úgy kell felosztani, hogy kora tavasszal és a kaszálások után közvetlenül kerüljön kiszórásra a N-fejtrágya. 
 A foszfor és kálium mûtrágyák mennyiségében jelentkezô eltéréseket általában több tényezô is befolyásolja, amelyek közül legjelentôsebbek: a körülmények alapján tervezhetô termésátlagok, és a talajok tápanyag-ellátottsága. 
 A szükséges foszfor és kálium mûtrágya adagok megállapítása mellett fontos szempont még, hogy a lucerna több évre szóló foszfor és kálium igényét nagyobbrészt alaptrágyázással kell kielégíteni. 
 A foszfor a lucerna legfontosabb tápanyaga: fehérje-alkotórész ill. a hatalmas gyökértömeg kifejlesztéséhez is sok kell belôle. A foszforadag teljes mennyiségét általában alaptrágyázással kell kijuttatni. Ez alól csak a gyengébb foszforellátottságú talajok lehetnek kivételek, ahol a számított adagból 180-200 kg/ha hatóanyag mennyiséget adunk telepítéskor, és a többit az elsô és második termôév végén, vagy kora tavasszal szórjuk ki. 
 A káliumot csak kötöttebb talajokon adjuk teljes élettartamra. A lazább talajokon az a helyes, ha alaptrágyaként 200-240 kg/ha-nál több K-hatóanyagot nem adunk, a fennmaradó adagot pedig megosztjuk úgy, hogy az elsô és a második termôév végén zárófejtrágyaként szórjuk ki. 
 A túlzott K-adagolás rontja a takarmány minôségét, mivel a K/Na arányát tágítja, ami állatbetegségeket idézhet elô. 
 Magnézium hiány elsôsorban a könnyû, savanyú homok talajokon fordul elô, de egyes Mg-hiányos kötött talajokon is gazdaságos lehet a Mg-trágyázás. Mg-trágyázásra a magnéziumszulfátot tavasszal kell fejtrágyaként kiszórni. 
 Külön kén-trágyázásra hazai talajainkon ritkán van szükség, mivel a szuperfoszfáttal kielégítjük a lucerna kénszükségletét is. 
 A mikroelemek közül gyakorlatilag a bór és a molibdén hiánya okozhat terméscsökkenést, vagy minôségromlást. A szükséges bór és molidbénmennyiséget legegyszerûbben és legbiztonságosabban bór és molibdénnyomelemes szuperfoszfáttal juttathatjuk a talajba. 
 Egyébként a levéltrágyázás is eredményes, ilyenkor bórsavas keserûsót permetezünk a zöldbimbós lucernára.

---

Oldal: Lucena termesztéssel kapcsolatos tanácsadás
Lucernamag ,a klíma váltás örökzöldje ! - © 2008 - 2024 - lucernamag.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat