A lucerna egységnyi területrôl legnagyobb termést adó, nagy fehérjetartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény. A kukorica mellett a lucerna a legfontosabb takarmánynövényünk.
A lucernának nemcsak nagy fehérje tartalma van, de a fehérjéjének nagyon jó a minôsége - biológiai értéke - is. Egyébként területegységre számítva a szálas takarmányok közül legtöbb emészthetô nyersfehérje is a lucernával érhetô el hazánkban.
A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag a lucerna, különösen a karotin tartalma nagy. Mindezeken kívül mint energiaforrás is jelentôs, bár keményítô és cukortartalma kevés, de az emészthetô nyersrosttartalma fontos a kérôdzôk takarmányozásában.
A közvetlen takarmányozási jelentôségén kívül a lucerna felhasználható a biológiai talajmûvelésben és elônyösen hat a talajok termékenységére is. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A lucernával szimbiózisban lévô Rhizobiumok - 3-4 év alatt - mintegy 200-300 kg nitrogént kötnek meg ha-onként. A mélyebb talajrétegekbôl - más növények számára felvehetetlen - foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a feltalajt is gazdagítja.
Talajgazdagító tulajdonságát bizonyítja az is, hogy a lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentôs talajvédô hatású, és mivel a mûtrágyázás (fôleg a N tartalúak) savanyítja a talajt a lucerna N gyûjtése révén védi szátóföldjeinket a savanyosodástól.
A lucerna termesztése teljesen gépesített, jól beilleszthetô az üzemi termesztés kereteibe, ahol kiváló alkalmazkodóképessége révén mind öntözéses, mind száraz mûvelésben biztonságosan termeszthetô.
Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként.
A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel a lucernamagtermesztés jelentôsége is.
A lucernát jelentôsége és alkalmazkodóképessége miatt a világ minden részén termesztik. Európa minden olyan országában megtalálható, ahol meg vannak a termesztéshez szükséges feltételek.
Biológiai jellemzés
A növénytani jellemzés a kék virágú lucernára vonatkozik, de a tarkavirágú lucerna eltérô morfológiai és élettani különbségeit is ismertetjük.
A lucerna évelô növény, tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. Kedvezô körülmények között helyes használattal több évig is kitart egy helyen. Általában a második és harmadik évben terem legtöbbet, késôbb fokozatosan ritkulni kezd és elgyomosodik.
Gyökér. A lucernának jól fejlett, orsó alakú, mélyrehatoló karógyökérzete van. A karógyökér a talaj típusától és a talaj vízszintjétôl függô mélységig, általában 3-6 m mélyre hatol le, de elôfordul, hogy ennél mélyebben is találunk gyökereket. Ennek köszönhetô a lucerna kitûnô szárazságtûrô képessége, még a talajvízbôl is pótolja vízszükségletét. A kék lucerna karógyökere erôsebb és mélyebbre hatol, mint a tarkavirágúé, de kevesebb rajta az oldalgyökér, a gyökérelágazás.
A gyökérgümôk már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minôségétôl függôen ritkábban vagy sûrûbben helyezkednek el. A Rhizobium meliloti a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlôdik jól. A 6,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokon már gyengül a gümôképzôdés, és 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizóbiumok.
A gyökérzet nagyobb része - mind a két lucernafajnál - a talaj felsô rétegeiben helyezkedik el, de a tarkavirágú lucerna gyökérzetére ez még jellemzôbb.
A gyökér élettanilag fontos része a megvastagodott és erôsen elágazó, rövidszártagú, gyökértörzs /rizóma/, amely a szik alatti szár megvastagodásából alakul ki. A gyökértörzs élettani szerepe a tápanyagraktározás, a rügyekbôl kiinduló bokrosodás és az újrasarjadzás.
A rizóma és a hozzá kapcsolódó gyökérnyak elhelyezkedési mélysége a lucerna fajától és ökotípusától függ. A jó télálló magyar fajták gyökérnyaka 2-3 cm mélyen, a tarkavirágú típusoké még mélyebben helyezkedik el.
Szár. A lucerna szára belül üreges, felálló, vagy kissé elhajló és elágazó, az ökotípustól és a fajtától függôen 40-100 cm magas. A kékvirágú fajták magasabbra nônek, mint a tarkavirágúak. A hajtásrendszer bokros jellegû és a hajtások száma a bokrosodás mértékétôl függ.
Levél. A lucernának hármasan összetett levelei vannak; a középsô levélnyél hosszabb, mint a két szélsô. A levelek nagysága és alakja változó, leggyakoribb a lándzsa alakú levél. A levél és a szár aránya is változó /kb. 40-50 %/. Ez fontos fajtatulajdonság. A tarkavirágú fajták levél- és száraránya kedvezôbb, mint a kékvirágú fajtáké, de termésûk kevesebb.
Virágzat és virág. A lucerna virágai tömött fürtvirágzatot alkotnak. A virágok száma a fürtvirágzatban 5-50. A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetûek, a párta színe változó, a kékvirágú fajtáké a halványkéktôl sötét ibolyaszínig sokféle árnyalatú lehet.
A tarkavirágú fajták virágszíne rendszerint többféle kék, kékeszöld, zöldessárga, sárgásfehér /vagy ezek átmeneti színárnyalatai/. A pártaszínek gyakran a fürtön belül is változnak, de az is elôfordul, hogy más-más színû a vitorla, az evezôk és a csónak.
A lucerna túlnyomórészt idegen termékenyülô, de néhány százalékban öntermékenyülés is elôfordul. A megtermékenyülést a rovarok, fôleg szabóméhek végzik. A házi méhek megporzó tevékenysége vitatott. A vadméhek a lucerna megporzását a virágok felnyitásával érik el.
A megporzás feltétele, hogy a csónakba zárt ivarszervek a vitorlához csapódjanak. A virágzás idôtartama és a megtermékenyítés nagy mértékben az idôjárástól függ. /Az idôtartam általában 4-14 nap./ Virágzáskor nagyon fontos a száraz, meleg, napsütéses idôjárás, amely kedvez a méhek járásának és az önbeporzásnak.
Termés és mag. A lucerna fajok termése változatos alakú, többmagvú hüvely. A kéklucernánál csigaszerûen csavarodott a hüvely. A sárkerep lucerna hüvelye sarlószerû, a tarkavirágúé pedig a kettô közötti átmenet. A hüvelyben 2-8, vesealakú mag van. A mag színe éretten fényes sárgás, vagy vörösbarna. Ezermagtömege 1,5-2,7 g között van. /A sárkerep lucerna magja kisebb, a tarkavirágúé pedig a kettô között van./